Az első melóm a St. Mirren - Hibs meccs volt, szóval rögtön skót premier liga. Paisley egy álmos kis előváros, van egy-két szép temploma, de úgy döntöttem, hogy ezeket nem egy ilyen hideg téli napon fogom felgyújtani megnézni. A melóban az a szabály, hogy már egy órával a meccs előtt oda kell érni, bár a konkrét munka csak kb. 15 perccel a sípszó előtt kezdődik. Szóval ilyenkor van időm körbejárni a stadiont és végignézni, ahogy nulláról egész jól megtelik. 

Biztos sokszor le fogom még írni, de iszonyatosan bejön az itteni futballközeg. Valószínűleg tudják jól, hogy soha nem lesznek a világ legjobbjai, de nagyon szeretik a saját városuk csapatát. Nyilván ott van a párszázezer divatarc, aki a gyökerek híján a Rangerst vagy a Celticet választotta, de ők annyira nem izgalmasak. Otthon is találunk épp elég ilyen szerencsétlent fradistaként.

A stadionjuk így néz ki:
http://www.saintmirren.org/pages/wp-content/uploads/2011/02/stadium.jpg

A meccs is kellemes volt, bár aznap a Hibs jobban produkált és egy büntetővel elvitték a három pontot. A fenti furcsa képről pedig annyit, hogy a St. Mirren bejutott a ligakupa döntőjébe és ennek örömére egy rakás speciális mez és szurkolói ajándék készült, köztük ez a limitált példányszámú kezeslábas. Azért megnézném a remek Muppet Show négyest egy ilyen szettben mondjuk egy Balfaszújváros-Előre meccsen.
A St. Mirren kabalaállata pedig egy panda, valószínűleg a klubelnök / marketinges is sok bambuszt rágcsált, amikor kitalálta ezt a kupadöntős szurkolói dresszt. Alig várom, hogy lássam a képeket arról a meccsről, de addig még pár hetet várni kell.

Eredmény: St. Mirren - Hibernian FC 0:1
Nézőszám: 4.500
Zene: a liga legjobbja! Már a bemelegítésnél Cure (Just Like Heaven) szólt a bevonulás előtt meg majdnem dobtam egy hátast. Közvetlenül az induló előtti dal a Joy Division alapmű, a Love Will Tear Us Apart volt. Zseniális húzás, nyilván ahhoz is van köze, hogy pár évvel ezelőttig a Love street stadium volt az otthonuk. 
2013. február 16. - Paisley, St. Mirren Park