A novemberi előzmények után a januári költözéskor már jól tudtam, hogy ha meccshiányom lenne, akkor Partick-meccsre fogok menni. Nem kellett sokáig gondolkodni. A két nagycsapat sosem volt szimpatikus, ez a csapat viszont pár dologban hasonlít a Békéscsabához:
- a legjobb bajnoki eredményük egy bronzérem
- kupát is csak egyszer nyertek
- jelenleg az első osztályba való feljutásért harcolnak
- nemzetközi kupaindulások: egyszer a KEK elődjének számító VVK-ban, egyszer az UEFA Kupában és egyszer az Intertotó Kupában indultak

A hasonlóság kísérteties (ok az Intertotóban mi többször indultunk), ráadásul az idegenbeli mezük lilás, bár nem olyan szép színű, mint az Előre meze. Skóciában amúgy nincs lila-fehér csapat, így szín alapján nem tudtam választani. Hogy miért kell választani? Ha huzamosabb ideig távol vagy az otthonodtól, akkor az új helyszínen csak akkor tudod igazán jól érezni magad, ha beilleszkedsz egy kicsit. Gondoljatok bele abba a szituációba, ha az ember megpróbál egy kocsmában szocializálódni, a foci nyilván nagyon hamar szóba kerül. Nyilván egy kedvenc csapatom van továbbra is, és az a Békéscsaba, de helyben kell valakit támogatni, akkor a Partick a befutó. Remélem, hogy szerzek majd itt is pár Előre-drukkert :)

Eredmény: Partick Thistle - Falkirk 4:1
Nézőszám: 4.000
Zene: átlagos bemelegítés után a bevonuló zene Chumbawamba
2013. január 19. - Firhill Stadium

Totál bezsongva érkeztem a délutáni meccsre a stadionba, már a környéken olyan hangulat volt, amit otthon utoljára a 90-es években éreztem. Először a helyi vadak közé akartam állni, de kiderült, hogy ahhoz másik bejáraton kellett volna bemenni. Így maradt a fő lelátó és a 16-os környékén találtam is egy helyet. Már a hetedik percben gólt lőtt a Partick, egy szöglet után az előre mozduló védő, Balatoni talált be. Fel is ugrottam, ünnepeltem a gólt, aztán néztem, hogy milyen hűvösek ezek a skótok, körülöttem mindenki ülve konstatálja a vezetést. Utána szépen feltűnt, hogy beültem a vendégszektorba. Semmi ketrec, csak pár biztonsági ember választotta el a párszáz Falkirk-drukkert a hazaiaktól. Na ez volt az igazán furcsa, otthon nem ehhez szoktam, így sikerült tök véletlenül oda ülni. Utána lementem a büfékhez és ott sem volt semmi elválasztás, egy térben mozgott a két tábor. Na ez a skót másodosztály bája.

A meccsen két gólt szerző Conrad Balatoni amúgy felépítésre is totál skót focista, nem valószínű, hogy rokonok voltak az épp egy éve meghalt Balatoni Boli VHK-dobossal. Nem ez azonban az egyetlen magyar vonatkozás, kiderült ugyanis, hogy a Partick egyik beceneve (a Jags mellett) a Maryhill Magyars. Amúgy nincs a környéknek semmi magyar hagyománya, egyszerűen arról van szó, hogy az Aranycsapat idején annyira tisztelték Puskásékat az akkori Partick játékosok és szurkolók, hogy ráragasztották saját csapatukra is a Magyars nevet.

Ennyit mára a Partickról, róluk még írni fogok máskor is, de pár héttel az első kinti meccsem után kiderült, hogy nem csak a Firhillen látok majd focit, mert kaptam egy olyan melót, ahol az a dolgom, hogy járjam Skócia stadionjait és tudósítsak a meccsekről (statisztikai adatokat kell továbbítanom élőben egy olyan cégnek, aki a sportsajtót és a netes fogadási oldalakat szolgálja ki ezzel). Így a következő pár poszt arról szól majd, hogy a Glasgow körüli 60-70 km-es körzet meccseiről és stadionjairól írok majd.