Pitch inspection = avagy a rémálom a téli időszakban. A meccsek előtt 4 órával egy környékbeli sípmester átugrik, megnézi a gyepet és eldönti, hogy lesz-e meccs aznap, vagy sem. Skóciában gyakori az utóbbi válasz. A dumbartoni vezetés is bizonytalan volt aznap, pedig tényleg hetek óta gyönyörű idő volt, nulla esővel, de azért áthívtak a közelből egy első ligás bírót, aki azt mondta, hogy mehet a meccs. A hazai és vendégdrukkerek meccsre indulás előtt ilyenkor állandóan a szövetség és a klubok honlapját lesik, hogy lesz-e meccs. Én is így voltam, de a jó hír után nyugodtan indultam el. 

Dumbartonra amúgy is kiváncsi voltam, a város szélén a semmiből kiemelkedik egy hegy, rajta egy gyönyörű várral, előtte pedig a stadion van. Érdekes stadion, összesen kétezer ember fér be és csak egy oldalon van lelátója, de egy ekkora városba elég ez. A csapatot amúgy "Sons of Rock" néven is becézik, nem a bőrnadrágok és a szegecsek, hanem az ominózus hegy miatt. A stadionban aztán kiderült, hogy a meccs hivatalos bírója mindössze egy órával a kezdés előtt úgy gondolta, hogy túl fagyos a talaj és mégsem lesz meccs. Folyt. köv. március végén.

Aznap amúgy még két meccset rendeztek, az egyik szintén elmaradt, a másik (Cowdenbeath-Partick Thistle) pedig a 70. percben félbeszakadt a köd miatt. Állítólag olyan volt a szitu, mint a 2012 novemberi Békéscsaba-Vasas meccsen, bár kétlem, hogy van olyan ember, aki mindkét meccsen jelen volt.

Ennél a meccsközvetítős melónál fontos lenne, hogy a szezon végéig (ami itt május eleje-közepe) összeszedjek negyven meccset (ha az megvan, akkor mehetek nyáron tenisztornákra) így bőszen jelentkezem a környék bajnoki és kupameccsei mellett az U20-as meccsekre is. Erre egyébként a munkadóm is bíztatott, mert azt mondja, hogy a külföldi megbízóik (akik a meccsekről beküldött adatokat megveszik) vevők az ilyen meccsekre is. Hát nagyon remélem, hogy nem azért vevők, amiért a békéscsabai UFC is bekerült a sajtóba a napokban.

Az első két hétben két ilyen meccset is kaptam, szerencsére ezek néha olyan napokon vannak, amikor nincs felnőtt bajnoki, így egész jól fel tudom tölteni a hetemet meccsekkkel.

Hamilton Accies - Hibernian FC (U20) 0:0
Nézőszám: 70
beugró: adakozni lehetett, nálam meg 10 fontos volt, na annyiból egy szezonbérlet kijön az Előrénél, sörben meg ki sem merem számolni, így besomfordáltam

Kilmarnock - Motherwell (U20) 4:2
Nézőszám: 300
beugró: 5 font

Tök jó volt látni, hogy hétköznap este (amúgy mindkét meccs villanyfényes volt és a centerpályán rendezték őket) nem csak a családtagok gyűlnek össze a meccsre, hanem az amúgy csendes, 19 ezres kisváros Kilmarnock futballőrültjei közül is kijönnek páran. Itt a stadion amúgy kb. akkora befogadóképességű, mint a város lakossága. 

A büfé is nyitva volt mindkét ifimeccsen és több alkalmazott volt bent, mint az Előre NB II-es meccsein. Sört nem árulnak minden stadionban, ellenben Scottish Pie mindenütt van. Ez egy pörköltszerű, fűszeres raguval vagy darálthússal töltött sütemény, Kilmarnockban kipróbáltam, mert állítólag a Killie Pie a brit szigetek legjobb futball-kajája. Tényleg fasza volt. A sörre visszatérve: Partickban úgy oldották meg a dolgot, hogy egy külön büfét nyitottak, ahova csak a 18 fölöttiek mehettek és ott csak sört árulnak, de hát ki a franc akar Heinekent venni? :)

Zene: egyik helyen sem szólt semmi, de Kilmarnockban legalább a szpíker nem akart az asszony mellett ücsörögni egy ilyen csütörtök estén.

Kilmarnockban baromi nehéz jegyet szerezni és ez nem az egyetlen hely Skóciában, ahol ilyen problémával szembesül az ember. A koncertekre azért nehéz jegyet szerezni, mert pár óra / perc / nap alatt elkapkodják mindet. A múlt héten megörültem annak, hogy október végén jön majd Nick Cave, de kiderült, hogy a glasgowi koncertre egy óra alatt elkelt minden jegy. A focimeccsekre meg nem bejutni nehéz, hanem jegyet kapni. Egy csomó helyen az van, hogy csak a forgókapunál fizethetsz, ahol a ketrecben ül az emberünk, elveszi a pénzed, majd átenged a kapun. Csak ez azért szívás, mert így nem tudod emlékbe eltenni a jegyed, ráadásul a szigorú svájci (vagy inkább svájci-török) megbízóid is húzzák a szájukat, mert az elszámoláshoz jegy kell. Itt kb. 20 perc volt, mire találtam egy pénztárat (amit amúgy a vendégszurkolóknak tartottak fent), ahol vehettem rendes jegyet. Na mindegy, ez csak egy részletkérdés, hiszen végre láthattam egy észak-skóciai csapatot is, a "Dons", azaz az Aberdeen látogatott a Kilmarnockhoz.

A meccs előtt, közben és a szünetben is a régi-új játékost, a Rangers, a Middlesbrough, a Nottingham és némi török kitérő után az anyaklubhoz visszatérő Kris Boydot ünnepelték a helyiek. Ő húzta a szünetben a tombolát és a tévé is többet foglalkozott vele, mint a pályán lévő játékosokkal. Az örömöt némileg elhomályosította az, hogy az Aberdeen már a hetedik percben bevágta a forduló gólját, de végülis sikerült ikszre hozni a meccset.

A Kilmarnock amúgy a skót premier liga legidősebb csapata, 1869-ben alapították. Náluk esett meg pár évvel ezelőtt az is, hogy amikor végre elhatározták, hogy megcsinálják fűthetőre a gyepszőnyeget, be kellett szerezniük pár sátrat is, mert a fűtéshez szükséges motor túl hangos volt. Nagy urak a szomszédok errefelé. Van egy olyan stadion is (azt hiszem a másodosztályban), ahol az egyik főlelátó nem ér végig az alapvonalig, mert volt egy pereskedő szomszéd, aki azt mondta, hogy beárnyékolná a lelátó a házat. A Rugby Park amúgy elég híres stadionnak számít, megfordult itt az Eintracht Frankfurt és a Real Madrid is, sőt abban az évben (66-67) a Vásárvárosok Kupájában a legjobb négyig meneteltek és csak a Leeds United állította meg őket.

Ja, a képről: kezd elamerikanizálódni a skót futballkultúra. Na jó, szerencsére csak apróságok terén, itt például összeszedték a városban az összes, nem fejőlány alkatú csajt és cheerleader csapatot csináltak belőlük. De ezen a meccsen nem arattak valami nagy sikert, mindenki Kris Boydnak örült...

Eredmény: Kilmarnock - Aberdeen 0:1
Nézőszám: 4.000
Zene: hard rock klasszikusok, Bon Jovi és társai, felejthető
dátum: 2013. február 23.

Amikor ez a bejegyzés készül, már közel két hónapja Skóciában vagyok és a szterotípiákkal ellentétben nem esik minden nap, hanem leginkább napos idő van. Mindegy, majd elmúlik, gondolom csak a kezdők szerencséjéről van szó. A képpel ellentétben ez a meccs nem egy ilyen napos délutánon zajlott, hanem egy hideg kedd estén. Nagyon kiváncsi voltam a Motherwellre, mivel elég jól állnak a bajnokságban (2. hely) és az ellenfelük, a jelenleg erősebbik Dundee-i csapat három nappal előtte egy hatost kapott a Celtictől.
Ehhez képest egy aránylag gyenge meccsen egy jól eltalált lövéssel elvitte a három pontot a Dundee. A meccs nem is érdemel több szót. A stadion már annál érdekesebb, a négy lelátó totál különböző magasságú, szóval látszik, hogy fokozatosan próbálják felújítani. Valamelyik skót csapatnál olvastam is, hogy "a feljutást követően új gyepszőnyegre volt szükség, ezért eladtunk két játékost, szóval itt nem a kormány építi a stadionokat a kedvenc városaiban, hanem a város és a helyi cégek dobják össze a pénzt és a klub gazdálkodja ki. 

Ezt a meccset a képen látható Phil O'Donnell lelátón néztem meg. A nevét onnan kapta, hogy pár évvel ezelőtt ez volt az a Motherwell-játékos, aki a pályán halt meg. Ezek után ha nagyon stílusosak szeretnének lenni, akkor Morphine szólna a meccsek előtt, de az nem túl harcba hívó zene. 

A Motherwellnél esett meg pár éve az a sztori, hogy a Steve Jennings nevű játékosuk kiállíttatta magát a Hearts ellen, csak pár hónappal később kiderült, hogy ez neki azért volt jó, mert Rooney-papával és még pár haverjával együtt erre tettek fel 500 fontot egy bukmékerirodánál. (tízszeres pénzt hozott)

Eredmény: Motherwell - Dundee United 0:1
Nézőszám: 4.633
Zene: vegyesfelvágott, talán a Republica-Ready to Go volt az egyik csúcspont 
2013. február 19. - Motherwell, Fir Park

Az első melóm a St. Mirren - Hibs meccs volt, szóval rögtön skót premier liga. Paisley egy álmos kis előváros, van egy-két szép temploma, de úgy döntöttem, hogy ezeket nem egy ilyen hideg téli napon fogom felgyújtani megnézni. A melóban az a szabály, hogy már egy órával a meccs előtt oda kell érni, bár a konkrét munka csak kb. 15 perccel a sípszó előtt kezdődik. Szóval ilyenkor van időm körbejárni a stadiont és végignézni, ahogy nulláról egész jól megtelik. 

Biztos sokszor le fogom még írni, de iszonyatosan bejön az itteni futballközeg. Valószínűleg tudják jól, hogy soha nem lesznek a világ legjobbjai, de nagyon szeretik a saját városuk csapatát. Nyilván ott van a párszázezer divatarc, aki a gyökerek híján a Rangerst vagy a Celticet választotta, de ők annyira nem izgalmasak. Otthon is találunk épp elég ilyen szerencsétlent fradistaként.

A stadionjuk így néz ki:
http://www.saintmirren.org/pages/wp-content/uploads/2011/02/stadium.jpg

A meccs is kellemes volt, bár aznap a Hibs jobban produkált és egy büntetővel elvitték a három pontot. A fenti furcsa képről pedig annyit, hogy a St. Mirren bejutott a ligakupa döntőjébe és ennek örömére egy rakás speciális mez és szurkolói ajándék készült, köztük ez a limitált példányszámú kezeslábas. Azért megnézném a remek Muppet Show négyest egy ilyen szettben mondjuk egy Balfaszújváros-Előre meccsen.
A St. Mirren kabalaállata pedig egy panda, valószínűleg a klubelnök / marketinges is sok bambuszt rágcsált, amikor kitalálta ezt a kupadöntős szurkolói dresszt. Alig várom, hogy lássam a képeket arról a meccsről, de addig még pár hetet várni kell.

Eredmény: St. Mirren - Hibernian FC 0:1
Nézőszám: 4.500
Zene: a liga legjobbja! Már a bemelegítésnél Cure (Just Like Heaven) szólt a bevonulás előtt meg majdnem dobtam egy hátast. Közvetlenül az induló előtti dal a Joy Division alapmű, a Love Will Tear Us Apart volt. Zseniális húzás, nyilván ahhoz is van köze, hogy pár évvel ezelőttig a Love street stadium volt az otthonuk. 
2013. február 16. - Paisley, St. Mirren Park

A novemberi előzmények után a januári költözéskor már jól tudtam, hogy ha meccshiányom lenne, akkor Partick-meccsre fogok menni. Nem kellett sokáig gondolkodni. A két nagycsapat sosem volt szimpatikus, ez a csapat viszont pár dologban hasonlít a Békéscsabához:
- a legjobb bajnoki eredményük egy bronzérem
- kupát is csak egyszer nyertek
- jelenleg az első osztályba való feljutásért harcolnak
- nemzetközi kupaindulások: egyszer a KEK elődjének számító VVK-ban, egyszer az UEFA Kupában és egyszer az Intertotó Kupában indultak

A hasonlóság kísérteties (ok az Intertotóban mi többször indultunk), ráadásul az idegenbeli mezük lilás, bár nem olyan szép színű, mint az Előre meze. Skóciában amúgy nincs lila-fehér csapat, így szín alapján nem tudtam választani. Hogy miért kell választani? Ha huzamosabb ideig távol vagy az otthonodtól, akkor az új helyszínen csak akkor tudod igazán jól érezni magad, ha beilleszkedsz egy kicsit. Gondoljatok bele abba a szituációba, ha az ember megpróbál egy kocsmában szocializálódni, a foci nyilván nagyon hamar szóba kerül. Nyilván egy kedvenc csapatom van továbbra is, és az a Békéscsaba, de helyben kell valakit támogatni, akkor a Partick a befutó. Remélem, hogy szerzek majd itt is pár Előre-drukkert :)

Eredmény: Partick Thistle - Falkirk 4:1
Nézőszám: 4.000
Zene: átlagos bemelegítés után a bevonuló zene Chumbawamba
2013. január 19. - Firhill Stadium

Totál bezsongva érkeztem a délutáni meccsre a stadionba, már a környéken olyan hangulat volt, amit otthon utoljára a 90-es években éreztem. Először a helyi vadak közé akartam állni, de kiderült, hogy ahhoz másik bejáraton kellett volna bemenni. Így maradt a fő lelátó és a 16-os környékén találtam is egy helyet. Már a hetedik percben gólt lőtt a Partick, egy szöglet után az előre mozduló védő, Balatoni talált be. Fel is ugrottam, ünnepeltem a gólt, aztán néztem, hogy milyen hűvösek ezek a skótok, körülöttem mindenki ülve konstatálja a vezetést. Utána szépen feltűnt, hogy beültem a vendégszektorba. Semmi ketrec, csak pár biztonsági ember választotta el a párszáz Falkirk-drukkert a hazaiaktól. Na ez volt az igazán furcsa, otthon nem ehhez szoktam, így sikerült tök véletlenül oda ülni. Utána lementem a büfékhez és ott sem volt semmi elválasztás, egy térben mozgott a két tábor. Na ez a skót másodosztály bája.

A meccsen két gólt szerző Conrad Balatoni amúgy felépítésre is totál skót focista, nem valószínű, hogy rokonok voltak az épp egy éve meghalt Balatoni Boli VHK-dobossal. Nem ez azonban az egyetlen magyar vonatkozás, kiderült ugyanis, hogy a Partick egyik beceneve (a Jags mellett) a Maryhill Magyars. Amúgy nincs a környéknek semmi magyar hagyománya, egyszerűen arról van szó, hogy az Aranycsapat idején annyira tisztelték Puskásékat az akkori Partick játékosok és szurkolók, hogy ráragasztották saját csapatukra is a Magyars nevet.

Ennyit mára a Partickról, róluk még írni fogok máskor is, de pár héttel az első kinti meccsem után kiderült, hogy nem csak a Firhillen látok majd focit, mert kaptam egy olyan melót, ahol az a dolgom, hogy járjam Skócia stadionjait és tudósítsak a meccsekről (statisztikai adatokat kell továbbítanom élőben egy olyan cégnek, aki a sportsajtót és a netes fogadási oldalakat szolgálja ki ezzel). Így a következő pár poszt arról szól majd, hogy a Glasgow körüli 60-70 km-es körzet meccseiről és stadionjairól írok majd. 

Egy novemberi szombaton elindultunk a város felé, rajtam volt az Előre-sál. Egyből látszott, hogy meccsnap van, özönlöttek a kék sálas Rangers drukkerek és a zöld-fehér Celtic fanok. Akkor még nem ástam bele magam annyira a skót fociba, bár a csapatneveket nyilván ismertem és vasárnap dél körül bóbiskoltam néha skót bajnokik közben (asszem a Sport 2 adta őket, nem a csabai kocsma, hanem a tévéadó). 

Feltűnt a környéken egy rakat piros-sárga sál is, na ez már egyből izgalmasabb volt. Valami olyan színösszetétel, amivel otthon nem nagyon találkozol, plusz a két nagycsapat sosem érdekelt. Kiderült, hogy ők a Partick Thistle. Végre egy jó alternatíva az Old Firmre, kiscsapat, Glasgowban játszanak, ráadásul a nevükkel ellentétben nem Partickban, hanem a Firhill Stadiumban, ami nagyon közel van. Sajnos arra a meccsre nem tudtam kimenni, egyszerűen más program volt betervezve, így hiába bíztatott Teri, kimaradt a Dunfermline elleni 5:1-es győzelmük. 

Még valami: Francis Begbie, a Trainspotting bajkeverője szerepel a bejegyzés címében. Ez igazából azért van, mert az első bejegyzés estéjén néztük újra ezt a kultfilmet és a focis vonatkozások mellett a próbálok majd pár cikkben a helyi zenei, vagy kulturális történésekről is írni. Lehetőleg olyasmit, aminek a focihoz is köze van. Amúgy a Trainspotting helyszíne Edinburgh (és London), Renton pedig Hibs drukker (ezért is a zöld mez Begbie-n), de a filmből egy rakás jelenetet Glasgowban vettek fel.

Szóval irány a skót foci!